Ferdinánd és Ferdinánd Építésziroda Kft.

Arra törekedtünk, hogy az ipari épületek klisséit elhagyva olyan architektúra jöjjön létre a szántóföldön, amely szakít a funkció-szerkezet-forma dogmával és jóval több, mint a technológia építőipari körülcsomagolása.
Ha azt mondanánk, hogy terveztünk egy műszaki forgalmi bázist, akkor elfeledkeznénk a másik tíz változatról, hisz a kezdetekkor még a telek is fele akkora volt, mint most. A közösen folytatott tervanalízisek, az állandó elégedetlenség és a gyors építtetői döntések (menetközben hozzávásárolni a telekhez és úgy terveztetni tovább) segítettek bennünket előre. Na és a versenyszellem, hisz egyidejűleg zajlott ugyanennek a cégnek a Bécs melletti telephely építése is. Az osztrák társtulajdonos háttérbehúzódott, túlzásba esve azt is mondhatnánk, hogy egyetlen kikötése volt: még egy Ferrari Testarosa se akadjon fel az irodaépület alá tervezett beálló lehajtóján (kipróbálta, nem akadt fenn). Ennél azért a kamionos szervíztechnológia bonyolultabb volt: központi olajzás-zsírzás, diagnosztika.
A telephely működésének, így az épületek telepítésének is alfája és omegája a gépkocsik belső forgalmi rendje, az érkezés-tankolás-szervizelés-diszpozíció és távozás útvonalának optimális meghatározása.
A kezdetben különböző megbízói előképek alapján egy épülettömbbe erőltetett ipari és szociális, valamint irodai egység a tervezés során egyszerűen "széttolta" egymást. Ennek prózai funkcionális okai voltak, formai hozománya azonban tisztábban megfogalmazódó tömegek és konzekvensebb anyaghasználat lett.
A feltáró út felől zárt, a belső telephely felé nyitott adminisztrációs épület terep és az acéltető között lebegő vitrinszerű tömegét a belsolépcső zárt látszóbeton fala hasítja ketté. A kétszintes függönyfal ritmikus osztása játék a lehetőséggel vagy inkább a lehetőségek játéka. A porszórt hullámlemez betétek biztosítják a későbbi válaszfalrakosgatás megvalósíthatóságát és a lizénák szertelenségét erősítik. Utóbbiak makacsul nem akartak függőlegesen a legalsó födémszéltol a legfelsőig végigérni, zabolázhatatlannak bizonyultak.
A csarnoképület alapja a kapuk ritmusa és a ritmusba "beütő" főlépcsőházi tömeg. Külön hangsúlyos elemekké váltak a homlokzattól eltérő színű, repülőgépszárnyakra emlékeztető védőtetők az ipari kapuk felett. Mind az irodaépület felé néző, mind a falu felé forduló homlokzatot nagy, osztott üvegfelületekkel tagoltuk.
A gondolat anyagtalan, a szüntelen változó ötletek egyfajta építőipari pillanatképe a megépült és használható épület, háromdimenziós szellemfénykép, melynek előhívásakor a laboránsok állandóan kifelejtik az ezüstöt a hívófolyadékból. Ezért a gondolat torzul, a kép néhol életlen. Így fordulhatott elő, hogy a látszóbeton felületeket csupa jóindulatból az utolsó pillanatokban lefestették, "hogy szebb legyen". Az egész ensemble egy picit túl kék lett, ami egy idő után fárasztó. Egy helyen a katalógusból valón színválasztás jól megtréfált bennünket: a középszürkének kiválasztott csarnokburkoló színuszlemezek és az ugyanilyen színűnek gondolt irodai falburkolat halvány tengerkék lett. Először furcsa volt, aztán megszokta a szem.